A bemelegítés csak a sportnál fontos?

Avagy hogyan éljünk túl másfél óra szinkrontolmácsolást?

Van az a helyzet, amikor nincs váltótárs, nincs pihenés, nincs mese, csinálni kell.

A szellemi és szakmai felkészültség mellett, ne feledjük a legfontosabb eszközünket és hű társunkat, a hangunkat!

Általa közvetítjük a tartalmat, ő a főszereplő.

Saját tapasztalat alapján a következőket javaslom:

– a technikai eszközöket állítsuk saját szolgálatunkba: ne kelljen minimálisabban sem hangosabban beszélnünk

a mindenképpen szükségesnél!

– kényelmesen helyezkedjünk el, a vállövek, nyaki rész ne legyen feszültség alatt!

– amennyiben jegyzetelve fordítunk, az asztal és szék magassága nagyon fontos tényező lesz.

– legyen módunk a tolmácsolás ideje alatt mozogni, ha lehet, néha felállni!

– készítsünk be magunknak tiszta vizet! Figyeljünk a víz hőmérsékletére!! Ne fogyasszunk

túl hideg vagy túl meleg folyadékot a munka közben!

– amikor érezzük, hogy hangunk fárad, próbáljuk a krákogást kerülni, inkább nyeljünk kortyolva egyet-kettőt!

Még mielőtt beülünk a tolmácsszékbe (a realitás az, hogy nincs túl sok időnk, de ennyi biztosan belefér):

– lazítsunk, végezzünk jól bevált légzőgyakorlatot!

– pergessük meg az ajkainkat, mondjuk hosszan, hogy brrrrr…

– mondjuk gyorsan lá-lá-lá…., és az utolsó á-t tartsuk ki!

Amikor túl vagyunk rajta:

Keljünk fel, nyújtózzunk,  és pihentessük a hangunkat!

Aki bírja, öblögessen sós vízzel – én  egy kanál mézre esküszöm (utána nem szabad inni, hogy ne mossuk le

a jótékony védelmet)!

Na és persze a legfontosabb: legyünk büszkék és elégedettek, hogy ezt is végigcsináltuk:)