Különféle, egymással ellentétes nézetek keringenek a köztudatban arról, hogy jó-e a gyermeknek, ha egynél több nyelvet hall, mielőtt megtanulna beszélni, illetve káros, vagy jó-e az hosszú és rövid távon, ha óvodás-kisiskolás gyermek több nyelven beszél.

Ez bizonyos esetben választható, hiszen egynyelvű környezet esetén a szülők döntése, hogy a gyermek elkezdi-e az ismerkedést egy második/harmadik nyelvvel, vagy sem, illetve ha igen, akkor mikor. Ezek azon gyermekek, akik egynyelvű családi háttérrel rendelkeznek, viszont a szülők számára fontos az idegen nyelvek magas fokú ismerete.

Az is elképzelhető, hogy a környezeti feltételek egyszerűen úgy alakulnak, hogy a gyermek születésétől kezdve több nyelvvel találkozik.

Kétnyelvűként nőhetnek fel azok a gyermekek, akik multietnikus társadalmakban, a nyelvi többséghez vagy nyelvi kisebbséghez tartozó családok tagjai.

Amennyiben olyan családban nő fel a gyermek, ahol a két szülő anyanyelve eltérő, ugyancsak kialakulhat a kétnyelvűség.

Fontos itt megemlíteni, hogy annak sikere, hogy a gyermek mennyire sajátítja el mindkét szülő anyanyelvét, nagyban függ attól, hogy mennyire következetes a szülői nyelvi magatartás, mennyire tartják ezt fontosnak érzelmi, kulturális szempontból, mennyire motiváltak azt illetően, hogy a gyermek elsajátítsa mindkét nyelvet, valamint őrizze is meg a kétnyelvűségét.