Mit NEM szeretünk mások hangjában?

Egy reprezentatív felmérés eredményei a beszédről és a beszédhangról

2. rész

A beszéd prozódiai elemei közül érintettük a hangerőt, a beszédtempót, de legalább annyira fontos a hangmagasság, mely a norma szerint megfelel a beszélő nemének, életkorának. A túl magasra tolt, akár „nyávogós” beszédhang (alaphangja felett beszél) a hallgatók számára nagyon disszonáns, ezt a megkérdezettek 16 %-a állította. Az elhangzó beszédet árnyaló tényezők közül a rossz helyen lévő hangsúlyt, így a mondatvégi felkapott hangsúlyozást ugyancsak többen megemlítették.

Orgánumunk annyira a sajátunk, hogy lehetőséget ad arra, hogy csak arról is felismerjenek minket, akár egy telefonhívás során.

Visszatérve azonban a felméréshez, lényeges még a hangszín kérdése, amely a magyar nyelvben egy orális, szájon át zajló képzést vár el a beszédhangok zöménél. Ha ez az egyensúly megbomlik, különböző okok miatt orrhangzós lesz a beszéd, így valóban kellemetlen lehet hallgatni. A megkérdezettek közül 5 fő nyilatkozta azt, hogy a nem megfelelő hangszín negatív értelemben figyelemfelkeltő számára. Normál esetben a mellkasi rezonanciával beszélünk, ha ez feljebb csúszik, fejhang is kialakulhat.

Ha a beszéd alaki részét nézzük, a beszédhangok ejtése feltétlenül megítélés kérdése. A túl sok beszédhanghiba valóban elterelheti a figyelmet az elhangzottakról. A logopédushallgatók az s hangot különösen kiemelték, mert lehet „erősen megnyomott, sípoló, de füttyszerű” is. Egyszóval, zavaró, ha nem tiszta a beszédhang.

Végül: milyen is lehet a hozzánk illő beszéd és beszédhang? Az, amelyik legjobban harmonizál a külső és belső adottságainkkal.  Sokan úgy gondolják, hogy ez egy olyan adott dolog, amely minket jellemez, és kevésbé változtatható. Mindenképpen cáfolnunk kell; a beszédtechnika tudománya és gyakorlása az, amely közelebb vihet minket a JÓ BESZÉDhez, és ezáltal önmagunk pozitív értékeléséhez, valamint a mások általi pozitív megítéléshez.

CommuniCarePro by Marian